1 év

Egészen pontosan már 1 éve és 1 napja kezdtem a 60 napos turmixolós diétámat, ezzel együtt az életmódváltásomat. Elég sok mindent megosztottam itt ez alatt az 1 év alatt, de jöjjön most egy kis összefoglaló:

+ 60 napon keresztül kizárólag gyümölcs- illetve zöldség-turmixokat ettem/ittam

+ ennek eredményeképpen az egészségi állapotomban rohamos javulást értem el (vérnyomásom beállt normálisra, dagadó bokáim, vizesedésem megszűnt, a bőröm megszépült, erőnlétem, energiám megnőtt, gyakori erős migrénes rohamaim eltűntek)

+ fogytam közel 20 kilót (a kezdeti –15 kg után még mindig sikerült lefelé mennem az áhított cél felé)

Ami most van:

+ valószínűsíthetően glutén- és tejérzékeny vagyok (már egy jó ideje egyébként, de a diéta után nevesítettem) – orvosnál ugyan még mindig nem jártam, de 100%-osan megfigyelhetem magamon a tüneteket, amikor olyat eszem

+ vérszegénységem ugyan elmúlt, de a vashiányom még megvan (nem mellesleg évek óta nem tudjuk,  mitől van ez, de ma már én tudom, orvosok még soha nem mondták, hogy a gluténérzékenység egyik jellemző tünete…)

+ kacsintgatok a vegánság felé, de még messze vagyok tőle

+ már csak ritkán turmixolok, és bár sokkal több nyerset eszem, de ha fáradok vagy lustulok, könnyen bezabálok, hiába tudom, hogy ez nem lesz így jó… 😦

+ heti 3x callanetics-ezem, és imádom! 🙂

amikor az izmok önálló életre kelnek

Soha nem voltam nagy sportember, sőt, többnyire igyekeztem kikerülni a mozgásokat, bár oviban jártam balettozni (!), nyolcadikban, meg gimiben is meg voltam veszve a kosárért, még ha nem is voltam profi benne, de bekattant őrült módján cikáztam a pályán, 17 évesen pedig egy rövid ideig táncoltam, ezt mondjuk imádtam.

Most augusztus végén vágtam bele a callanetics-be, és annyira belelkesültem, hogy eleinte heti 6 napot tornáztam. A 7. napra elpilledtem annyira, hogy muszáj volt pihenni. Nem volt ez tudatos, így alakult ki a rendszer, egyszerűen magamat ismerve muszáj volt minden este csinálni, mert könnyen ellustulok. Persze, ez úgy kb 4-5 hétig ment, annyira zsúfoltak a napjaim, hogy egyre többször mondtam le a tornáról, holott már 1-2 nap kiesés során is nagyon hiányzott. Aztán jött a december, ahol jól elengedtem magam, lógás is volt, félre-evés is volt. Januárban ügyesen visszaálltam, de sajnos most megint mondhatom, hogy 3 hete nem tornáztam 😦

Igen ám, de egyre rosszabbul éreztem magam! Tényleg hiányzott a megszokott mozgás, az, hogy minél hosszabb ideje csináltam, annál ügyesebb lettem, pontosabban és lényegesen könnyebben mentek a gyakorlatok. És az utóbbi pár napban egyre erősödő izomfájdalmakat éreztem. A hátam, derekam kezdett lemerevedni, megint nem volt kényelmes aludni, a karom is mintha elnehezedett volna kicsit, majd végül már a lábaim, combjaim kezdtek égni, fájni. Alig akart működni a testem, már-már nyikorogtam, ha mennem kellett – szabályszerűen sírtak az izmaim, sőt, mellé még sztrájkoltak is, alig akartak engem mozgatni. Fura volt, de minden porcikám azt súgta, tornázni kéne – mégis nehezemre esett nekilátni.

Aztán tegnap megláttam ezt a képet szemlÉLETváltás facebook-oldalán, és talán kissé el is szégyelltem magam…

kifogások

… és végül nekiugrottam tornázni (pedig már este 11 óra volt és persze – szokás szerint – még vacogtam is nagyon! Igaz, ez utóbbin segített a torna, ahogy beindultam, hamar be is melegedtem)!

Amikor tornázok, becsukom az ajtóm, elvagyok magamban, de tegnap a lányomnak csicsereghetnékje támadt, mondtam, hogy engem nem zavar, ha ott van, bár a számolásra figyelek, de ő csak ficergett az ágyon és mondta-mondta a mondókáját, én meg nagyon koncentráltam és nagyokat hümmögtem neki, és bár ő el is ment hamarabb aludni, mint hogy befejeztem volna, de valami hihetetlen hamar eltelt az a közel 1 óra! Azt hittem, hogy az izmaim, mivel épp sztrájkolnak, majd nagyon nehezményezik, hogy ilyen nagy erőkifejtésnek lesznek kitéve, de pont az ellenkezője történt: a fájdalmat, elnehezedést, visongatást pikk-pakk eltörölték, olyan könnyedén végeztem a gyakorlatokat, mintha 1 nap se maradt volna ki, finoman, profin, energikusan tornáztam, hamarosan szinte hallottam az izmaim, ahogy megkönnyebbülten énekelni kezdenek jókedvükben. 🙂 Így aztán most már nincs menekvés, egyszerűen muszáj csinálni, kitartani, mert már nem jó nélküle! 🙂

gombás-mandulás rizottó

rizottó1Novemberben volt szerencsém egy hétvégét Prágában tölteni, és egy étteremben valami issssteni gombás-mandulás rizottót ettem. Fogalmam sincs, hogyan készült, de az íze azóta is a számban van, teljesen odavoltam érte. Úgy tűnik, most jött el az ideje, hogy meg is próbálkozzam vele. 🙂

Bár nem lett ugyanolyan, de ez is jól sikerült!

1 zacskó gyorsrizst feltettem főni (ez volt otthon). 1 fej hagymát félbevágtam, majd felcsíkoztam és kevés olívaolajon elkezdtem pirítani. Beletettem a felszeletelt gombákat, nem fűszereztem, hogy picit lepirítsam. Később beleborítottam a mandulákat, együtt még pirítottam egy darabig, majd sóztam, adtam hozzá fokhagymát, kevéske fehér borsot, kakukkfüvet, petrezselymet és házi kókusztejjel felöntöttem (nem volt bolti, így a kávédarálóba szórtam valamennyi kókuszreszeléket, ledaráltam, egy kis tálkában 1 cseppnyi olívaolajjal és vízzel összekevertem). Fedő alatt pároltam, a végén még adtam hozzá vizet. Közben a rizs megfőtt, és mikor úgy gondoltam, már elég puha a mandula is, beleborítottam és kevertem rajta egyet.

Egy icipicit talán túlfűszereztem, illetve úgy gondolom, több rizst is felvett volna, bár így jó dús volt. Ja, és talán jobb lehet héj nélküli mandulával dolgozni, a meleg hatására pikk-pakk lecsusszan a héja, bár, mikor ettem, nem volt zavaró.

kihívások után

Van ám restanciám, nem is kevés, kezdjük az első kihívásommal: először volt egy 21-napos próbám, ami arról szólt, hogy 21 napon keresztül tudatosan figyelek arra, hogy nem idegeljem magam fel valójában lényegtelen apróságokon, illetve ne káromkodjak, mint egy kocsis. Ez olyan félig-meddig sikerült tulajdonképpen. Ha a tudatosság-részét nézem, mindenképpen hasznos volt, ezen a téren sokat fejlődtem, sokkal jobban észreveszem magam, figyelmesebb vagyok, de azért a hirtelen mérgelődések még mindig jönnek, és legtöbbször hülyeségek miatt. A káromkodás meg csak nem akar kikopni… 😦

Már a másik kihívásom is befejeződött: január közepén csatlakoztam a Nyers Kihíváshoz, a terv szerint 4 héten keresztül kizárólag nyers ételekkel táplálkoztam. Persze, jól bekevertem magam, mert úgy indultam, hogy teliholdtól teliholdig csináljuk, és szerintem ez is lett volna a logikus, de végül kiderült, hogy pont ellenkezőleg, újholdtól újholdig tartott. 🙂 Sebaj, így is jó móka volt, és értem is, hogy a közepén miért volt olyan baromi nehéz, hogy folyton csak enni és enni akartam (mire megdagadt a hold, ugye). Ha igazán őszinte akarok lenni, ez valóban csak egy jó móka volt, mert bár először azt hittem, csak annyi „félrelépést” kell bevallanom, hogy a közbejött nagyszerű lehetőségnek köszönhetően megkóstoltam a menüt, amit Kristóffal közösen főztünk a könyve, #Kristófkonyhája rendezvény kapcsán, de végül kipukkadtam és elfáradtam az utolsó hétvégére, és bizony már szombaton rittyentettem egy kis (természetesen vegán) milánóit, amiből jól be is falatoztam. Így aztán, bár eredményes volt ez a 4 hét, és semmi különösebb bajom nem volt, sőt, fantasztikusan éreztem/érzem magam, de nem mondhatom, hogy maximálisan végigcsináltam. Gyarló vagyok, és örülök viszont annak, hogy vasárnap reggel a mérleg már csak 67,7 kg-t mutatott, így azért csak visszadolgoztam a decemberi elkényelmesedésemet, és még egy picit sikerült is bevennem magamból! 🙂

egy újabb kihívás…

… avagy vissza a nyersekhez!

Még be sem fejeződött az előző kihívásom (a 2/3-nál tartok, vegyes sikerrel…), de máris indul a következő: csatlakoztam a A Nyers Kihíváshoz (ami már a 8. jelenleg). Igaz, ők tegnap indultak, mivel tegnap volt Telihold, és az a cél, hogy következő Teliholdig, vagyis 4 héten át kizárólag nyers ételeket esznek.

Én csak ma kezdtem, azon egyszerű oknál fogva, hogy még volt otthon több minden, amit meg kellett enni, kidobni ételt nem dobunk. Teszem ezt pedig azért, mert egyrészt rám fér, kicsit elengedtem magam decemberben, másrészt, és ez a fő indok, a (még mindig ismeretlen eredetű) dudorom miatt. Muszáj megadnom magamnak a lehetőséget arra, hogy élő ételek segítségével, 100%-osan kizárva mindenfajta mérget, adalékokat, glutént, cukrot és állatokat, segítsem a szervezetem a gyógyulásban, helyreállításban.

Ez most nem kizárólag turmixokról fog szólni, bár szeretném a reggeleket megint turmixokkal indítani (igen, sajnos, ezt is lecsökkentettem már decemberben), és lehet, hogy vacsoránál is visszatérek hozzájuk, de az ebédeim szilárdak (és korántsem csak saláták 🙂 ). Az ebédeket hétköznap a Nyersétel Akadémiáról rendelem, úgy döntöttem, nekem most egyszerűbb így, mint otthon pepecselni megfelelő munkaeszközök nélkül. És így még annyit gondolkodni sem kell a menün, csak kiválasztom a listából, és kész. 🙂 Hétvégén talán jobban ráérek magamnak kísérletezni valamit.

Szóval, ez most 4 hét, bár nekem valószínűleg hosszabban kellene tartani, de majd kiderül, mindenesetre most sem akarom lekötni magam, én ezt a hetet tervezem full nyersre, hosszabb távon nem akarok egyelőre gondolkodni. Egyéb előnye még ennek az időszaknak, azért is időzítik a Teliholdhoz, hogy most, a Hold fogyásával nekünk is könnyebb beindítani a fogyást, szinte magától megy le a felesleg, így az első 2 hét sikerei segíthetnek a második 2 hétben is kitartani – amikor, ugye, a Hold hízásnak indul, mi pedig… legalábbis igyekszünk nem lépést tartani vele! 😉

egy újabb költemény

Tegnap diótejet készítettem, így megint volt maradékom. Annyi most a csalás, hogy ez nem teljesen nyers, mivel csak egy fél avokádóm volt itthon, kevés lett a csokikrém, így alá a maradék meggybefőttemből csináltam egy kis meggyes-banános zselét.

Meggyes-banános csokitorta

A diótejből visszamaradt dió-darálékot leturmixoltam a már előzőleg szintén beáztatott mazsolával (datolyával talán kicsit jobban egyben lenne a “tészta”). Mivel túl nedves volt, adtam hozzá útifűmaghéjat, majd a kinyitott sütő ajtajában aszalgattam kicsit. A kevéske meggyet leturmixoltam, a levéből 2 dl-hez hozzáadtam 2 teáskanál agar-agar port (ez a növényi zselésítő), majd együtt melegítettem (forralni nem szabad). Mivel a meggy tényleg kevéske volt, dobtam még egy banánt a turmixba, majd a meleg folyadékot kevergetve, kicsit hűtve, hozzáadtam a turmixhoz, és tovább kevergettem, hogy egyenletesen hűljön, zselésedjen. Féltem, hogy ha ráöntöm, akkor az alap beszívja a lét és szétfolyik, így szórtam rá egy kis lenmaglisztet, és úgy öntöttem a már kicsit tömörebb folyadékot. Hűtőbe tettem, 5 perc múlva zselés lett, addig elkészítettem a csokikrémet. A 1/2 avokádót 1 banánnal, 3 teáskanál holland kakaóporral, kevés mézzel, kb 3 teáskanálnyi kókuszzsírral leturmixoltam, majd rákentem a zselé tetejére. Tegnap délután csináltam, de csak ma vágtam fel. Most már sokkal jobban egyben maradt! 🙂

meggyes3

az első hetes

Itt vagyok, nem tűntem ám el! 🙂

Már a 9. napon tartok, simán elszaladt az első harmad. Míg otthon voltam a hétvégén (az év végén 🙂 ), nem is voltak nagy gondok, napi 1-2 karkötőcserével beértem, de hétfő óta megint többel számolhatok… Főleg a káromkodással vannak gondok, bár tény, ez összekapcsolódik az apróbb bosszankodásokkal is, vagyis tényleg nincs erre szükség, de nem egyszerű helyzet ellenállni! 🙂 Szerencsére, nagyobb gondok nincsenek, ezeken a kicsiken pedig hamar átlépek, talán egyszer már bele sem keveredek!